86 év után persze lehet számítani erre, de a halál az akkor sem örömhír. Most én mégis inkább a hagyatékáról beszélnék. Azokról a gyerekkönyvekről, amelyek sok felnőttnek is örömet okoztak és okoznak. Nekem is. Alsóban dolgozom, egy általános iskolában. Az évek során többször olvastam fel több könyvét is a gyerekeknek. Különösen a Frakkokat kedveltük. Őszinte, illúziók nélküli és mégis kedves történetek ezek. Realista történetek, amelyek valóságos eseményekhez visznek közel. Mégis, nagyon emberi világ az övé. Nem tudok mást mondani, emberi és realistán optimista. Ha például a Kukori sztorira gondolunk, akkor egy komplett szatírát látunk magunk előtt, amelyben egy csepp hamis remény nincs. A Futrinka utcáról szóló regényében a kolbászkerítés körüli ügyek épp mostanság is érdekesek. A Szeleburdi család naplóregényei is a legjobb magyar gyerekregények közé tartoznak. Kár, hogy az utóbbi években már nem írt, igaz, biztos meg is volt ennek az oka. Nem tudom. Olvassuk fel könyveit és beszéljünk róluk sokat, érdemes.
